Ha nem tudod, mi az a "hetvenkét óra kompromisszum nélkül", akkor irány a 72ora.hu. Ha tudod, mi az, akkor csak fülelj, elmesélek egy történetet, amit a záró-összejövetelen mesélt el egy "résztvevő".

A "résztvevő" azért idézőjeles, mert ő 1. nem regisztrált mint a 72óra hivatalos résztvevője, 2. sem nem általunk talált feladatot hajtott végre. Sőt, 3. még csak nem is a célcsoport része: ugyanis nem "fiatal" (bocsi, ebben az inerciarendszerben már én sem vagyok az, de én, ÉN, én ifjúsági irodában dolgozom. Tehát?!...). DE nemjelentkező-nemcélcsoportemberkénk mégis hallott valahonnan a programról, és úgy döntött, ezen a hétvégén, ami feladat elé jön, jöjjön, azt ő végre fogja hajtani "kompromisszum nélkül", azaz nem fogja mérlegelni, hogy van-e kedve, vagy akár bátorsága hozzá. Hanem ahová vezetődik, ami elé jön, arra fog igent mondani, de arra aztán tényleg igent mond.

Így történt, hogy egyik este Budapesten jártában-keltében belebotlott egy földön fekvő részegbe. Nem aludt az illető, így a mesélőnk "kompromisszum nélkül" megkérdezte, hogy van-e szüksége segítségre? A válasz talán őt is meglepte, mert talán másra számított: igen, segítsen lábra állni! Segített hát a részegnek felállni, aki ezután megkérte arra, hogy kísérje el a Tömő utcába, mert ha most nem jut el oda, akkor nagy baj lesz. Hát jó, irány a Tömő utca. De ő (az önkéntes) még csak két hete van Budapesten, nem tudja hol van a Tömő utca, hát a részeg segítsen neki oda eltalálni. Elindultak. Illetve kezdetben inkább vitte, cipelte a részeget. Ahogy mentek, a cipelésből inkább támogatás lett, mert a levegőtől és a mozgástól józanodásnak indult a segítségre szoruló. Az önkéntes megkérdezte hát őt, mégis mi van a Tömő utcában? Börtön. Oda van beutalva, és időre vissza kell érnie. Csak két napra engedték ki, mert az anyukája meghalt, és a temetésére hazamehetett vidékre, de ha nem ér vissza aznap este megadott időre, akkor szigorítottat kap, vagy hosszabbítást. Csakhogy még mielőtt visszament volna a börtönbe, betért egy kocsmába, és hát... ahogy azt talán ő is sejthette előre, nem tudott időben kijönni... és most tudta, hogy bajban van, segítségre van szüksége, de egyáltalán nem remélte, hogy valaki ilyen állapotban mégiscsak lehajol hozzá... hogy visszakísérje a börtönbe.

Nagyon tetszik ez a történet, mert több váratlan csavar is van benne. Nem vonok le tanulságot, szerintem mindenki meg tudja tenni maga...

A bejegyzés trackback címe:

https://okumenikus.blog.hu/api/trackback/id/tr642448200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2011.06.07. 17:14:42

Nagyon mai,nagyon felemelő,felrázó történet,és bizonyságtétel (tanúságtétel) Jézus szeretetéről. Köszönöm,hogy Megosztottad!