Kozonithy 2011.03.10. 11:51

Miért böjtöljek?

Egy régebbi, de még mindig aktuálisnak tartott írásom a böjtről. Ahogy én látom...

Sokat rágódtam és rágódom néha ma is azon, miért kér tőlünk a katolikus egyház (vagyis rajta keresztül Isten) önmegtartóztatást bizonyos kérdésekben, például egy párkapcsolatban, kajálásban, sokszor nem teljesen megértett szabályokhoz igazodásban, vagy bizonyos időszakonként, ahogy nagyböjtben is.

A böjtölés önként vállalt mértékletesség, amely úgy szerepel a keresztény köztudatban, hogy péntekenként nem eszünk húst, mert csak. Úgy gondolom, ennél többről van szó. A magam nevében szólva: Egyáltalán nem a siló, főképpen a hús megvonásáról szól a böjt. (Pedig milyen mázlisták lennének a vegetáriánusok!) A böjtnek és a tudatos lemondásnak – azt hiszem – nem az a célja, hogy kevesebb legyek, és nem csupán annyi, hogy szenvedjek valamicskét azért, mert Jézus is szenvedett értem 40 napig éhezve, aztán a kereszten. Hanem az is, hogy hosszú távon képes legyek felfigyelni azokra az akadályokra, amelyek utamat állják abban, hogy közelebb kerüljek Istenhez, vagy akár csak abban, hogy valamivel "jobb" ember legyek. Úgy vélem, rossz elképzelés az, hogy a keresztény csak akkor jó keresztény, ha minél többet szenved és nélkülöz. Az élet célja ennél sokkal több, leegyszerűsíthető talán arra, hogy boldogan éljem le az életem, de Isten jelenlétében, és ez a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást!

A böjttel tehát életmódbeli irányváltásra kapok lehetőséget, hogy meghaladjam bizonyos gyarlóságaimat, amelyek meggátolnak, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Ez persze nem mindig sikerül, sőt. De a böjt elősegítheti, hogy végre jobban figyeljek Rá, komolyabban vegyem a barátságunkat.

Hogyan? Alapvetően nem lenne nehéz Őt közel engedni, egyedül az „akarással” vannak gondjaim, illetve azzal, hogy gyakran eszembe sem jut azon gondolkodni, vajon éppen most mit gondol rólam, vagy arról, amit épp teszek? Pedig általában szeretném tudni, vajon mit szól hozzá, ha kritizálok valakit. Ha nézek egy filmet, tudni szeretném, mit gondol róla. Vagy jó lenne meghallgatni, mi a véleménye akkor, amikor a gép előtt töltöm a fél napot, és jól jönnének a tanácsai akkor is, amikor egy nehéz beszélgetésben vagyok benne. Szóval az életem minden percében. Nem olyan nehéz meghallgatni Őt, de tőlem függ, hogy nyitottá válok-e rá vagy sem.

Azt hiszem, nekem ebben segít a böjt, ha valóban komolyan veszem. Összeszedettebbé válhatok általa. Fokozottan segíthet felfigyelni az igazi értékekre, és arra, akinek ezek köszönhetők. Nem fogyókúrázni akarok, hanem Isten jelenlétében szeretném szemlélni az életemet, és ennek nem feltétlenül kell tehernek lennie, hanem inkább egy áldott, Jézussal együtt megélt időszaknak. Csak rajtam múlik…

A bejegyzés trackback címe:

https://okumenikus.blog.hu/api/trackback/id/tr142727487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.