Elvileg tudok imádkozni, szoktam is, egyedül, közösségben, alternatív imamódokon és hagyományosakon. Szoktam is érezni a hatását, de még nem gondolkodtam el azon, hogy valójában, egészen pontosan mi is az ima. A másik örök kérdés, hogy és mi van akkor, ha egyszerűen sosincs nincs rá időm...

Erre a két kicsit különálló kérdésre találtam egy napon belül két jó idézetet, az egyiket Benkő Antal és Szentmártoni Mihály jezsuita szerzőpáros "A gyógyító Jézus nyomában" c. könyvében, a másikat a "Mai IGE" c. kiadványban:

Piet van Breemen: "Az ima nem keresés – a keresés bizonyos türelmetlenséget fejez ki, cselekvést: én akarok valamit elérni. Az ima várakozás. A várakozás a másik személyre helyezi a hangsúlyt, akinek jönnie kell. Én csak várni tudok. A várakozás kifejezi tehetetlenségemet, elégtelenségemet; és ez az én magatartásom Isten előtt. Istent nem lehet arra kényszeríteni, hogy jöjjön. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy várok. Itt vagyok és várok. Imádkozni annyit jelent, mint elveszíteni a hatalmat önmagunk felett."

D. L. Moody: "Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is rád szándékozott bízni."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.