"Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel."
Gal 6,10
Ennek az igének - főleg az első fele - végtelen egyszerűségével fogott meg. "Tegyünk jót mindenkivel". Annyira általános! Hát persze, hogy tegyünk jót, mi sem egyértelműbb - mondja minden, magát jófejnek álmodó ember.
De ott a mondat első fele is. "Amíg tehát időnk van", és azt hiszem, ebben a gondolatban itt a lényeg.
Annyira el tudjuk bénázni az időnket: munkahelyen, tanulás közben, de még a szabadidőmben is, ha olykor adódik. És akkor most csak kicsiben gondolkodom. Ha visszanézek az eddigi életemre, bár önkénteskedem
itt-ott néha, szerintem több hétnyi vagy hónapnyi elszúrt időt tudnék összeszámolni, amikor se nem pihentem, de nem is csináltam semmi értelmeset se magamért, se másért.
Az élet, ha úgy vesszük, elég rövid, hossza esetleges, bármikor véget érhet. Oda kell figyelnem rá, hogy amikor csak a legkisebb lehetőségem adódik, jelen legyek annak (személynek vagy célnak), akinek vagy aminek szüksége van rám.
Másrészt nem is járok rosszul, ha erre tudatosan figyelek, már csak a népszerűségi indexem miatt sem, később még jól jöhet fordítva. :) Na de régen rossz, ha ez a lényeg...
Kicsit menedzseresebben, a lényeg a hatékony időgazdálkodás. Amíg időm van, tegyek jót másokkal és magammal egyaránt, hisz kitudja mennyit osztottak nekem.