A határon túli támogatások új irányairól, szakmai együttműködési lehetőségekről és a gyermek- és ifjúságügy céljairól lesz szó többek között a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek reprezentatív fórumaként deklarált Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) Budapesten, a Parlamentben tartandó mai ülésén.

A tervezett program szerint az ülés a házelnök és a szociális államtitkár megnyitójával kezdődik, majd felszólal Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Ulicsák Szilárd miniszteri biztos. A délutáni ülésen sikeres magyar–magyar projekteket mutatnak be, és beszélnek a szakmai együttműködési lehetőségekről, az érdekérvényesítés helyi és regionális módjairól, a testvérvárosi kapcsolatok újragondolásáról. Az ülés várhatóan zárónyilatkozat elfogadásával fejeződik be.

A MIK a legutóbbi ülését szeptemberben Munkácson tartotta, nyolc régióból 31 szervezet vett részt a tanácskozáson. A magyar ifjúság legmagasabb szintű közös fórumának képviselői akkor aggodalmuknak adtak hangot a Kárpát-medence minden államára jellemző folyamat, a születések számának folyamatos csökkenése miatt, amely elsősorban a határon túli magyarság lélekszámát érinti hátrányosan, és ez intézményeik (magyar iskolák, osztályok) megszűnéséhez, végső soron pedig közösségük elsorvadásához vezethet. A MIK felkérte a kormány illetékeseit, hogy fokozottan figyeljenek Csángóföld, Felvidék és Kárpátalja helyzetére.

(MTI)

Próbáltam én is hasonlóképp GPS-kedni Ósztriába menet, de nem sikerült komolyan venni:

Az ÖKI mostanság átlagon felüli sűrűségben látogatta nemzetközi partnereit: főként Pozsonyban, Bécsben, Mariborban, de közben el-eljutottunk más településekre es.

Ilyenkor óhatatlanul felmerül mindenkiben a körbenézés vágya ott, ahol van.
Hogy ehhez mekkora ötlettel ütköztem tegnap este a neten!!!

Egy oldal, ahol kiválasztod a várost, hogy mikor mész, hány napra, gyorsan vagy épp komótosan szeretsz-e várost nézni, gyalog vagy inkább infrastruktúrával, hány csillagos körbenézésre vágyódol (értsd: csóró vagy-é vagy burzsuj). Majd kidob egy útvonal tippet annyi napra, ahányra mész...

Igaz, még csak kevés városhoz jó, de eszméletlen praktikus elgondolás. Jó lenne, ha bővítenék még:

http://plnnr.com/

Egy érdekes cikket közöl a mindennapi.hu az egyházak nyelvezetéről.

http://www.mindennapi.hu/cikk/kultura/kereszteny-vagy-keresztyen/2010-11-27/541 

Nem azért teszem fel ide a hírt, mert "ökumené", meg "vallásosság", "vallásszociológia", hanem mert tanszékvezetőm volt Tomka professzor. Nagyon szigorú és jó tanár volt.

Nyugodjék békében!

http://www.evangelikus.hu/okumene/elhunyt-tomka-miklos-vallasszociologus

www.youtube.com/watch

Ajánlom!

Az alábbi linken egy református cikk olvasható (köszi Dóri!) a Parókia.hu-ról, de felekezettől függetlenül mindenki bátran elmélázhat rajta. Úgy érzem, van min!

http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/273/

Vitázni ér!

Ilyen nekem is kell!

Jézusom, addig akarok élni, amíg akarod!
Addig akarok szenvedni, amíg akarod!
Akkor akarok meghalni, amikor akarod!
Az legyen, amit Isten akar, ahogyan akarja, ameddig akarja.

Hofbauer Szent Kelemen

Amíg 5 perc alatt újraindul a laptopom, ami befagyott és amin épp dolgoztam a hétvégi nemzetközi mítingre készülve, gyorsan megírom ide, amit este szerettem volna, természetesen munka után. :)

Hétvégén lelkigyakorlaton voltunk Feleséggel. Nem részletezem (bár szívesen megtenném, csak most minden más melléklényeg lenne), hanem kiírom ide, amit az ökumenével kapcsolatban tanúságként éltem meg katolikusként.

Pár mondatnyira szóba került a protestantizmus, konkrétan a reformátusok, anglikánok. Felmerült a kérdés, hogy ebben vagy abban a kérdésben kinek van igaza, "nekik" vagy "nekünk". Néhány kérdés tisztázása után azonban így zárta a témát a hétvégét vezető pap:

Ami ebben a kérdésben lényeges, hogy mit mond a lelkiismereted. Ha tiszta szívvel hiszed és vallod, hogy az a felekezet jár jó úton, amiben vagy, akkor maradj ott. Emellett folyamatosan kutatnunk kell az igazságot egész életünkben (értsd: meg kell mélyen ismernie mindenkinek a saját hitét, vallását, felekezetét, és kutatnunk kell az élet végső értelmét - nem csak Biblia - olvasással, tanulással, imával, a szertartások hátterének megismerésével stb.). Ezek után, ha úgy érzed - józanul -, hogy kellőképpen utána jártál annak, ami kételyt támaszthatott benned, és még mindig meggyőződésed, hogy a Tiéd halad a jó úton, maradj. De ha esetleg felfedezed, hogy a másik felekezet sokkal inkább követi Krisztus tanításait és Őt magát, akkor kvázi lelkiismereti kötelességed, hogy átlépj.

Hogy melyik felekezet az üdvözítőbb? A kérdés szerintem önmagában hazugság, mert ha teljes meggyőződéssel hiszed, hogy Jézus képes megszabadítani a bűneidtől, amelyeket Te őszintén megbánsz, akkor várhatóan üdvözülsz, függetlenül attól, hogy református vagy-e vagy katolikus.