ÖKI 2010.11.17. 14:06

Lehet együtt is!

Három felekezet együtt ünnepelt

A budapesti három németajkú felekezet: katolikus, evangélikus, református együtt tartotta hagyományos Márton napi körmenetét. Szent Márton beépült a protestáns hagyományba, hogy miért, kiderül kisfilmünkből.

A Márton nap a borkostolókon, libaevéseken kívül mást is jelent a keresztények számára. Első sorban a német nyelvterületen élő szokás a Márton napi körmenet, mely Tours-i Szent Márton legendájához fűződik.

Márton Kr. u. 317-ben született a pannóniai Savariában, a mai Szombathelyen. Az apja kívánságára a római császár katonája lett. Egy különösen hideg téli estén, mikor a mai Franciaországban fekvő Amiensbe lovagolt a város kapujában egy félmeztelen koldus kért tőle adományt. Mártont nagyon megindította a koldus nyomorúsága, így kardjával kettévágta kabátját, és a felét a koldusnak nyújtotta. Éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Márton ennek hatására felhagyott a katonai szolgálattal, megtért és megkeresztelkedett. Misszionáriusként segítette a szegényeket, elesetteket. Nagyon megszerették az emberek: püspökükké akarták választani. Ő szerény ember volt, méltatlannak érezte magát e hivatásra. Így, mikor érte jöttek, hogy felszenteljék, elbújt egy libaólban. Azt gondolta itt nem találnak rá, de a libák hangos gágogásukkal elárulták őt.

Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. A nép nem felejtette el Mártont, minden évben halálának évfordulóján, november 11-én emléknapot tartottak a tiszteletére: fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak.A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat miközben régi Márton napi dalokat énekelnek.

 

Forrás: http://mindennapi.hu/cikk/egyhaz/harom-felekezet-egyutt-unnepelt/2010-11-17/398 

ÖKI 2010.11.17. 13:01

Jelszavunk:

 

 

Derű és hatékonyság!

 

 

Valamelyest ökumenikus ez a bejegyzés is.

Nyílt egy blog Bad Vestments ("Rossz Formaruhák") címmel. Célja, hogy a különböző keresztény felekezetben használt, kissé vagy nagyon elbénázott liturgikus öltözékekre, templomi díszítésekre, viselkedésre hívja fel a figyelmet, ezzel is példát mutatva, hogy talán miképp "ne már!!!" Tanulságos.

A blog címe: http://badvestments.blogspot.com/

Forrás: Magyar Kurír

Ha nem tudod, mi az a "hetvenkét óra kompromisszum nélkül", akkor irány a 72ora.hu. Ha tudod, mi az, akkor csak fülelj, elmesélek egy történetet, amit a záró-összejövetelen mesélt el egy "résztvevő".

A "résztvevő" azért idézőjeles, mert ő 1. nem regisztrált mint a 72óra hivatalos résztvevője, 2. sem nem általunk talált feladatot hajtott végre. Sőt, 3. még csak nem is a célcsoport része: ugyanis nem "fiatal" (bocsi, ebben az inerciarendszerben már én sem vagyok az, de én, ÉN, én ifjúsági irodában dolgozom. Tehát?!...). DE nemjelentkező-nemcélcsoportemberkénk mégis hallott valahonnan a programról, és úgy döntött, ezen a hétvégén, ami feladat elé jön, jöjjön, azt ő végre fogja hajtani "kompromisszum nélkül", azaz nem fogja mérlegelni, hogy van-e kedve, vagy akár bátorsága hozzá. Hanem ahová vezetődik, ami elé jön, arra fog igent mondani, de arra aztán tényleg igent mond.

Így történt, hogy egyik este Budapesten jártában-keltében belebotlott egy földön fekvő részegbe. Nem aludt az illető, így a mesélőnk "kompromisszum nélkül" megkérdezte, hogy van-e szüksége segítségre? A válasz talán őt is meglepte, mert talán másra számított: igen, segítsen lábra állni! Segített hát a részegnek felállni, aki ezután megkérte arra, hogy kísérje el a Tömő utcába, mert ha most nem jut el oda, akkor nagy baj lesz. Hát jó, irány a Tömő utca. De ő (az önkéntes) még csak két hete van Budapesten, nem tudja hol van a Tömő utca, hát a részeg segítsen neki oda eltalálni. Elindultak. Illetve kezdetben inkább vitte, cipelte a részeget. Ahogy mentek, a cipelésből inkább támogatás lett, mert a levegőtől és a mozgástól józanodásnak indult a segítségre szoruló. Az önkéntes megkérdezte hát őt, mégis mi van a Tömő utcában? Börtön. Oda van beutalva, és időre vissza kell érnie. Csak két napra engedték ki, mert az anyukája meghalt, és a temetésére hazamehetett vidékre, de ha nem ér vissza aznap este megadott időre, akkor szigorítottat kap, vagy hosszabbítást. Csakhogy még mielőtt visszament volna a börtönbe, betért egy kocsmába, és hát... ahogy azt talán ő is sejthette előre, nem tudott időben kijönni... és most tudta, hogy bajban van, segítségre van szüksége, de egyáltalán nem remélte, hogy valaki ilyen állapotban mégiscsak lehajol hozzá... hogy visszakísérje a börtönbe.

Nagyon tetszik ez a történet, mert több váratlan csavar is van benne. Nem vonok le tanulságot, szerintem mindenki meg tudja tenni maga...

Kozonithy 2010.11.12. 12:44

Isten humora?

Arról már régen megbizonyosodtam, hogy a jó Istennek van humorérzéke. Ezt bárki tapasztalhatja.

Egy - úgy emlékszem, igaz - anekdóta szerint egy szerzetes nővér, aki addig mindig tudatosan nyitotta ki a Szentírást ott, ahol konkrétan olvasni szerette volna, egy nap kezébe vette Bibliáját azzal a szándékkal, hogy ez egyszer azzal a népszerű módszerrel olvassa, hogy felcsapja akárhol, és jöjjön az az ige, aminek "jönnie kell".

Vélhetően nem volt rossz módszer az sem, ahogyan ő olvasta addig. Merem feltételezni, hogy ezért és nem véletlenül történt meg az alábbi:

Máté evangéliumánál nyílt ki a könyv és a 27,5-re vetült a szeme világa, miszerint

Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát.

Kissé megbotránkozva csukta be a lapokat, de végül - "adok még egy esélyt ennek a módszernek" alapon - újra felcsapta a Könyvek Könyvét:

Lukács 10,37-et kezdte random módon olvasni:

Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen." 

 

1 komment

Címkék: biblia humi

Szerintem nekem elment az eszem (a komment(er)ek kíméljenek :)). Vagy lehet, hogy nem.
Van olyan, hogy egy cipővásárlásba besegít a Gondviselés? Mert ha igen, akkor már megint megszégyenültem, és már megint nagyon szeretnek.
 
1. Február óta gyűjtögetek egy hintatalpú gyógyászati cipőre. 2. Júliusban kitaláltam, hogy melyiket szeretném majd megvenni: egy régebbi, de a maiaknál hatékonyabb, viszont hússzal olcsóbb, és viszonylag szép modellt. 3. Mostanra végre nehezen összegyűlt erre a modellre a zseton. 4. Egy héttel ezelőtt leárazták az összes modellt, régit, újat, mindet. 5. Mindenki a boltokba tódult. 6. Múlt héten nem volt lehetőségem boltba tódulni, mert munka előtt/után még/már nem voltak nyitva. 7. Pénteken sikerült odatódulni. Közölték, esélyem nincs a méretemben találni, igazából nagyjából már semmilyent, de vigasztaljon a tudat, hogy már két hónapja sem volt a kedvenc modell a méretemben. Az újabb modellek nem annyira hatékonyak, viszont másfélszer drágábbak, tehát akkor gyűjtögetés tovább, januárig. 8. Átadtam magam az önsajnálatnak, mert jár nekem a szomorkodás joga. El is mondtam ezt jó sok embernek. Nem vártam ezzel sokáig, az eladóval kezdtem :) 9. Tegnap összeszedtem magam, és megint elmentem egy ilyen spéci hintacipő-szaküzletbe, csakazértis. Hát akkor jöjjön egy csúnya, de legalább funkcionálisan megfelelő modell, ami a leárazásnak köszönhetően most majdnem kifizethető. Viszont közben kiderült, egy mérettel nagyobb valahogy mégis maradt a vágyott modellből országosan kb. utolsóként ebben a boltban. Felpróbáltam. Nem volt rossz, sőt. Na jó, de mégiscsak 41-esnek nevezik, ez nem lehet jó! Oké, felpróbáltam a másik modellt a saját méretemben. Kicsi volt. Egy harmadik modell is. Aha, tehát a nagyobb méret tényleg a méretem! Az, amiből az országban sehol nincs már egy darab sem, csak ez, és amire eredetileg is vágytam, és itt, a munkahelyemtől 10 percre, ÉÉS 13ezer forinttal kevesebbért, mint hittem. Aha. Értem. Ja, mit is mondhatnék?
 
Mondjuk azt, hogy még pénteken azt képzeltem, biztos azért nem kell nekem hintacipő, mert az egyébként is rettegett villamos (ééés a Móriczon öt(!) járat is jár! brrrr) úgyis mindjárt levágja a jobb lábamat, és az egészségkártya-keretemet, a cipő árát majd szorítókötésre költöm? Fő a bizalom és a jószándékban való hit! Na jó, úgy látom, van ebben a sztoriban több pont is, ami alapján lehet, hogy tényleg elment az eszem hamuba sült pogácsával vándorútra.
 
Csak képzelgek, vagy örüljek, ha/mert áldásokat veszek észre? Higgadjak le végre, mert VAN, Aki viselje a gondot odafenn? Még egy cipőre is? És nem kell mindent (semmit?) magamnak kikaparni?
 
Elmeséljem a színházjegyes sztorit is? ;)
 
u.i.: mire beértem munkába, bizseregtek a lábujjaim, megfájdult a fejem, és olyan fáradt voltam, mintha legalábbis a Kékesre mentem volna munkába. Pedig nem. Szeretlek, MBT! :P
 

 

Egy érdekes felsorolást találtam arról, hogy mire kell vigyáznia egy keresztény vezetőnek.

Ez gondolom igaz a cég- vagy bármilyen intézményvezetőkre is, de ha észrevesszük, feltűnik, mennyire igaz az egyszerű keresztény közösségi vezetőkre, sőt akár mindenkire egyaránt. Többmindent felfedeztem magamban ezek közül magam is. Érdemes hát komolyan elgondolkodni rajtuk, azzal együtt, hogy még több mindennel is egész biztos ki lehet egészíteni.
 

A keresztény vezetőnek mindig résen kell lennie, hogy elkerülje a következőket:

  • Élvezet – Mindig meg kell küzdenünk, hogy ne azt tegyük, ami könnyű, hanem azt, ami helyes!
  • Gőg – Biztos, hogy meg fog kísérteni a gondolat: „Nézzétek, mekkora dolgokat vittem végbe!" A Szentírásban két vezetőnek támadtak hasonló gondolatai... pórul is jártak! (Dán 4,28–33 és ApCsel 12,19–23)  
  • Halogatás – Sokszor tudjuk, mi a helyes döntés... de mivel nehéz meghozni, halogatjuk, remélve, hátha Isten „elrendezi" a dolgot, vagy meggondolja magát. 
  • Mások véleménye – Mindig lesz valaki, akinek nem tetszik, amit csinálunk, akik vagyunk, amit képviselünk... mindig! Aki emberek tetszését kezdi keresni, többé nem Istennek akar tetszeni! (vö. Gal 1,10)
  • Teljesítmény – A siker egyik legnagyobb buktatója, ha a vezető kezdi azt hinni, hogy az eredmények neki köszönhetőek... és hogy továbbra is fenntartsa őket, még többet kell dolgoznia... s olyan tempót diktál, aminek az a vége, mintha százhatvannal rohanna a falnak.  
  • Nehézségek – A nehézségeket ne tekintsük Isten büntetésének... inkább Istentől kapott felkészítésnek! Dávid sem nehézségnek tekintette az oroszlánt és a medvét... hanem lehetőségnek, hogy felkészüljön az életében bizonyosan bekövetkező komolyabb nehézségekre (ld. 1Sám 17,33–37).
  • Szenvedélyes lelkesedés – A szenvedélyes lelkesedés is buktató lehet, ha nem vezetjük, hanem lerohanjuk vele az embereket! Isten nem a csüggedtség lelkét adta nekünk... hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét (2Tim1,7). Az erő szeretet híján mindig rideg törvénykezéssé és zsarnoksággá torzul. Istentől kapott hivatásunkban szenvedélyesnek kell lennünk..., de meg kell tanulnunk, hogy lelkesedésünkkel odavezessük az embereket, ahol lenniük kell..., ne pedig odahajszoljuk!

Forrás: christianpost.com
Magyar Kurír

 

 

Akár példaképként is tehetjük magunk elé. Reméljük, megússza a vértanúságot. Imádkozzunk érte!

 Pakisztánban halálra ítéltek egy keresztény asszonyt istenkáromlás vádjával 

november 11. 12:47 

November 7-én, vasárnap hirdették ki az ítéletet. Halálra ítélték, valamint két és fél évnyi fizetésének összegével megegyező büntetést kell fizetnie. 
 

A harminchat éves Asia Bibi két gyermek édesanyja, mezőgazdasági munkásként dolgozik. Hírügynökségi beszámolók szerint a munkahelyén muzulmán kolléganői megpróbálták meggyőzni arról, hogy szakítson keresztény hitével. Ő azonban elmondta nekik, hogy Jézus meghalt a kereszten az emberiség bűneiért, és megkérdezte tőlük, mit tett értük Mohamed próféta. Pakisztánban börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik megsértik a Koránt, Mohamed próféta „káromlóra” pedig halálbüntetést szabnak ki. Gyakori jelenség, hogy a fundamentalisták az istenkáromlásról szóló törvény alapján hamis vádakkal illetik a vallási kisebbségek tagjait.

A Release International karitatív szervezet igazgatója kijelentette, hogy Pakisztán ezzel az ítélettel átlépett egy határt. Aggodalomra ad okot, hogy a kormány nem szándékozik változtatni az 1980 és 1986 között hozott törvényeken, amelyek következtében 1986 és 2009 között 964 embert tartóztattak le a Korán vagy Mohamed káromlása okán.

Magyar Kurír

 

 

A keresztségről szóló ökumenikus egyezményt ír alá az amerikai püspöki kar éves ülésén
2010. november 11. 8:23

November 15 és 18. közt tartja Baltimore-ban éves ülését az amerikai püspöki konferencia, ami új elnököt választ, és szavazni fog egy ökumenikus nyilatkozattervezetről, amely a keresztség szól, valamint megvitatják egy, a társadalmi igazságosságot elősegítő programjukat, amit sokan támadnak azért, mert állítólag abortuszpárti és homoszexuális csoportok is támogatást kaptak belőle. 
 

Az eddigi elnök, Francis George chicagói bíboros azért köszön le, mert kitöltötte hároméves elnöki periódusát. Az ő és alelnöke posztjára tíz jelölt van. Az elnökké választáshoz a szavazatok 50 százaléka szükséges, az alelnököt a maradék kilenc jelöltből választják ki.

A Catholic Campaign for Human Development nevű programot meg fogják vitatni a püspökök, mivel a feltételezések szerint abortuszpárti és homoszexuális csoportok is támogatást kaptak belőle. A jövőben elsősorban katolikus közösségek részesülhetnek a támogatásokból, a nem katolikus csoportok esetében pedig szigorúbban fogják vizsgálni a jelentkezőket.

A keresztségről szóló egyezmény azt teszi lehetővé a püspököknek, hogy elismerjék négy protestáns felekezet keresztelését. A megállapodás hat évnyi tárgyalás után jön létre a katolikus püspöki kar, a Presbyterian Church-USA, a Reformed Church in America, a Christian Reformed Church és a United Church of Christ között.

Magyar Kurír

süti beállítások módosítása